Tartalom: Minden éjjel, miközben a tizenhat éves London Lane alszik, az aznapi események törlődnek az elméjéből. Reggelre csupán a jövőjére „emlékszik”. A lány megszokta már, hogy az előző este írt jegyzetei és egy bizalmas barátnő segítségével éli túl a napot. A dolgok azonban a fejük tetejére állnak, amikor az iskolában feltűnik egy új fiú. Luke Henry nem olyasvalaki, akit az ember csak úgy elfelejt, ugyanakkor – bárhogy is próbálja – London nem találja őt az előtte álló történések emlék képei között.
Amit előre lát, az viszont egyre nyugtalanítóbb. Rájön, hogy ideje utánaeredni a múltnak, amit folyamatosan elfelejt – még mielőtt elpusztítaná a jövőjét.
Kritika: Mikor befejeztem a könyvet,teljesen úgy tűnt hogy ez egy sorozat első kötete,de nem! A történetben nincs fő szál,nagyobb történés,csupán az első szerelmet és a családi gondokat mutatja be.Ami nagyon zavart,hogy teljesen logikátlanul volt felépítve a történet,rengeteg volt benne a hiba (pl meghívja a fiú vacsorázni,mire elmennek ebédelni;vagy a kifejezés hogy 'emlékszik a jövőre') ,és kivehetetlen voltak a dolgok. Ott volt még az,hogy pontosan mennyit is felejtett el?Ha minden reggel elolvassa a jegyzeteit,abból tud annyi információt meríteni hogy kibírja a napot?Hogyan emlékszik az anyjára,és a barátaira?Hogyan tanulja meg a tananyagot?Mert gondolom egy reggeli átnézés a füzetből nem elég egy nagy dolgozat,vagy egy érettségi megírásához.
Lukeal az elejétől fogva szimpatizáltam,aranyos volt ahogyan minden nap újra és újra meghódítja a lányt,aki tetszik neki.Itt nem értettem hogy mért ódzkodik tőle London,gondolván "nincs benne az emlékezetemben,biztosan meg fog halni..". Majd mikor erre már emlékszik,akkor ezt el is mondja a fiúnak holott tudja hogy tudna változtatni a jövőn.Érthetetlen hogy amíg az osztály társaira nem,addig egy pár hónapja ismert srácra emlékszik.Kissé érdekes,mit ne mondjak.. Aztán ott volt hogy London 'emlékszik a múltra' ,egyszóval megálmodja a jövőt.Itt is hiányoltam a megmagyarázást,hogy ezt most úgy hogy jött,de nem volt zavaró a dolog.A könyv első fele főleg az első szerelemről,Lukeról szól,míg a könyv második felénél úgy éreztem hogy csak azért szőtték bele az öccsével kapcsolatos szálakat hogy kitöltse még valami az oldalakat.A rendőrségi jelenetek kész röhej volt,arról nem is beszélnék.
Olyan gördülékenyen van megírva hogy tényleg szinte olvastatja magát.Tetszett hogy nem a szokásos YA könyvekre jellemző főszereplő volt,aki elvont és mindent tökéletesen csinál,nem,London az amnéziája ellenére ugyan olyan volt mint bárki más;elhibázza a dolgokat,de próbál tanulni belőlük.
És a vége?Hát,az szörnyű volt.Rengeteg elvarratlan szál volt,amire szerintem minden olvasó kíváncsi lett volna,hogy még is mi lesz hogy lesz.. De semmi.Mikor jönne az izgalmasabb bűnügyi rész,egyszerűen csak lezárja egy szimpla epilógussal,ami még csak semmi célzást sem ad a jövőre.
Minden hibája ellenére jó,egyszer olvasós könyv,érdemes elolvasni,de persze a szerző első könyve,így érthető a rövid mondatok vagy a vontatottság.De nagyon sok mindent ki lehetett volna hozni az ötletből,kár hogy nem volt rendesen felépítve.
Borító: 10/10
Kedvenc karakter(ek):
Ami tetszett: az alap ötlet.
Ami nem tetszett: kidolgozatlan volt,főleg a befejezés.
Lukeal az elejétől fogva szimpatizáltam,aranyos volt ahogyan minden nap újra és újra meghódítja a lányt,aki tetszik neki.Itt nem értettem hogy mért ódzkodik tőle London,gondolván "nincs benne az emlékezetemben,biztosan meg fog halni..". Majd mikor erre már emlékszik,akkor ezt el is mondja a fiúnak holott tudja hogy tudna változtatni a jövőn.Érthetetlen hogy amíg az osztály társaira nem,addig egy pár hónapja ismert srácra emlékszik.Kissé érdekes,mit ne mondjak.. Aztán ott volt hogy London 'emlékszik a múltra' ,egyszóval megálmodja a jövőt.Itt is hiányoltam a megmagyarázást,hogy ezt most úgy hogy jött,de nem volt zavaró a dolog.A könyv első fele főleg az első szerelemről,Lukeról szól,míg a könyv második felénél úgy éreztem hogy csak azért szőtték bele az öccsével kapcsolatos szálakat hogy kitöltse még valami az oldalakat.A rendőrségi jelenetek kész röhej volt,arról nem is beszélnék.Olyan gördülékenyen van megírva hogy tényleg szinte olvastatja magát.Tetszett hogy nem a szokásos YA könyvekre jellemző főszereplő volt,aki elvont és mindent tökéletesen csinál,nem,London az amnéziája ellenére ugyan olyan volt mint bárki más;elhibázza a dolgokat,de próbál tanulni belőlük.
És a vége?Hát,az szörnyű volt.Rengeteg elvarratlan szál volt,amire szerintem minden olvasó kíváncsi lett volna,hogy még is mi lesz hogy lesz.. De semmi.Mikor jönne az izgalmasabb bűnügyi rész,egyszerűen csak lezárja egy szimpla epilógussal,ami még csak semmi célzást sem ad a jövőre.
Minden hibája ellenére jó,egyszer olvasós könyv,érdemes elolvasni,de persze a szerző első könyve,így érthető a rövid mondatok vagy a vontatottság.De nagyon sok mindent ki lehetett volna hozni az ötletből,kár hogy nem volt rendesen felépítve.
Borító: 10/10
Kedvenc karakter(ek):
Ami tetszett: az alap ötlet.
Ami nem tetszett: kidolgozatlan volt,főleg a befejezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése