Tartalom: Magas, szőke, és tökéletes az alakja. De aki jobban szemügyre veszi az arcát, az már csak arra figyel, hogy valami nincs rendben vele. Terra titokban azt tervezi, hogy elköltözik a nyomasztó, észak-nyugati kisvárosból a keleti partra, és ott tanul tovább, de zsarnoki apja ezt nem támogatja. Ám egy váratlan ütközés az útjába sodorja Jacobot, a jóképű, de furcsa goth fiút,akinek hatására megváltoznak magáról és az életről alkotott elképzelései. A gondosan eltervezett jövő képének megszűnése után, vajon megtalálja-e Terra a saját útját?
Kritika: Ami először feltűnt a könyvben,hogy legalább minden második oldalon volt egy térképes fogalom;ami persze érthető,de egy idő után idegesítő volt.
Terra karakterét nem igazán kedveltem az elején,nem értettem mért nem áll ki az anyja mellett mikor az apja folyamatosan kritizálja mindkettőjüket.Bár ő ugyan ezt teszi,hiába beszél a valódi,belső szépségről,sokszor felhívja a figyelmét az anyja elhízására,vagy ki van akadva hogy mért bámulják meg,mikor ő ugyan ezt teszi!
Na igen,az apja volt az a karakter akit legszívesebben felpofoztam volna,ritka utálatos ember.Az anyja eléggé gyenge jellem,soha nem áll ki magáért és minden piszkálódást eltűr.
De ahogy fogytak a lapok,egyre jobban változtak a jellemek,Terra Jacob hatására egyre jobban kezdte megismerni önmagát és nagyon jó kapcsolat alakult ki köztük.Kevés könyv van ahol zavar ha későn jönnek össze,de itt jól meg volt írva és nem siették el.Az egész könyvben nagyon sokat változtak a szereplők;Terráról először úgy tűnt hogy csak a tökéletes szépséget hajszolja,csak az számít neki hogy mit gondolnak mások.Persze a tűz foltot meg lehet oldani sminkel,de az elégedetlenséget kevésbé.Nagyon szép volt ahogy fel volt építve az egész történet,az iránytű és a térképek beleszövése.Plusz pont amiért Terra művészlélek,kifejezetten szerettem erről olvasni. Jacobot az elejétől kezdve imádtam,szerettem hogy nem a tipikus tökéletes YA fiú volt,hanem a tökéletesség helyett fontosabb dolgokkal foglalkozott,mint a család,barátok,és meglátni az átlagos mögött a szépet,Terra mögött a szerelmet.
A főszereplő szerelmi életén kívül fontos szerepet kapott a családi kapcsolatok,amit sokszor eléggé hitelesen mutattak be egy-egy vitával.Nagyon jól ki volt dolgozva,szinte tapintani lehetett a feszültséget és az álcát amit a család minden tagja magára aggat.
Nagyon kár hogy a nagy megjelenési áradat közben nem kapott nagyobb szerepet ez a regény,(vagy útmutató az élethez,ki hogy gondolja) mert legszívesebben minden ember kezébe oda nyomnám,kortól és nemtől függetlenül.Ez a könyv tényleg olyan mint egy iránytű,elgondolkodtat és segít ráébreszteni fontosabb dolgokra,mindenkinek ajánlom.
Vannak dolgok, amik maradandóak. Minden tapasztalat, jó vagy rossz, amiből tanulni lehet. Egy árva kislány mosolya. Egy fiú, aki a Valódi Északra mutató iránytű.
Jacob arcába néztem, semmi nem állt köztünk. Közelítettem egy lépést. Aztán még egyet. És még egyet.
– Itt vagyok – mondom neki. – Én vagyok.
Borító: 10/10
Kedvenc karakter(ek): Jacob
Ami tetszett: a szerelmi szál.
Ami nem tetszett: valahol már túl sok volt a térképes megjegyzések.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése